590. július 20. a nap amikor Vizsoly örökre beírta magát a történelembe és ettől a naptól kezdve a település neve egybefonódott a világ legtöbb nyelvére lefordított könyvével a Bibliával.
Ezen a napon készült el a legelső magyar fordítású teljes Szentírás, aminek nem csupán tudományos és kulturális értéke lett, hanem megkérdőjelezhetetlen hatást gyakorolt a magyar anyanyelvű emberek életére.
Rákóczi Zsigmond a földbirtokos, Mantskovit Bálint a nyomdász és Károlyi Gáspár a fordító gönczi lelkész hatalmas munkára vállalkozott, de minden ellenállással szemben kitartva végigvitték. Jegyezzük meg Szenczi Molnár Albert gönczi diák nevét is, aki társaival együtt arra vállalkozott, hogy esőben, hóban, napsütésben gyalog hozták-vitték Göncz és Vizsoly között a kinyomtatott lapokat és később ő készíti el és nyomtattatja ki a javított kiadást Hanauban.
A különböző fordítóprogramok és digitális nyomdák, számítógépek korában sokaknak talán nem tűnik olyan nagy munkának, de ne felejtsük el, akkor még nem állt rendelkezésre Delete és Backspace gomb, nem volt végtelen mennyiségben rendelkezésre álló betűkészlet, automata nyomda. Ráadásul, ha kipróbáljuk a múzeumban található nyomdagépet, arra is rájöhetünk, hogy nem voltak tornából felmentettek a nyomdászok, mert erő és állóképesség kellett a munkához. A lefordított oldalakat betűnként kellett kiszedni, és ha nem volt elég betű, akkor helyettesíteni valamilyen másikkal, aztán préselve nyomtatni és a kinyomtatott lappal valaki elszaladt a fordítóhoz – aki kb. 15 km távolságra volt -, hogy rendben lesz-e úgy. Ha szerencséjük volt, akkor nem kellett javítani, ha nem akkor újra indult a játék a betűkkel.
Károlyi Gáspár hozzáállásáról sokat elárulnak a következő mondatai:
„…. szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”
„Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, amíg véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását…”
Károlyi Gáspár munkája mára már Hungarikum.
Ilyen nyomdagépen készült:
A múzeum vagy látogatóközpont festett mennyezetésenk egy részlete:
Abban azonban mindenki megegyezik, hogy lehet Károlyi vagy Károli, de ami munkát elvégzett a társaival az nemes és nagyszerű időtálló munka volt.
