NEM MESSZE VAN INNEN FÜZÉR!
Ez nem egy dalsor, hanem az igazság a Vécsecityből nézve!
„Vár állott, most kőhalom”, ezen idézettel indul az Országépítő c. folyóiratban a Füzéri fellegvár rekonstrukciója c. írássorozat.
Zemplén igazán kiemelkedő műemlékéről van szó, ami a Magyarország hetedik természeti csodájának nevezett 176 m magas „sziklakúp” tetejére épült, és hogy ne csak mi tudjuk, ezért most elmondom, hogy Rudolf Mihály DLA, Ybl díjas építész akadémikus az újjáépítés tervezője volt szállodánk „álom – és képzeletképeinek” is formába öntő „mestere”. Erre büszkék is vagyunk.
A következőkben Miska barátom „füzéri cikkéből” idézünk egy rövid részletet.
„A Hely és története
A füzéri várhegy és környéke ősidők óta lakott. Az új kőkor, a kora bronzkor, a vaskor kincsleletei mellett Árpád-kori telepnyomokat találtak a kutatók, s az Őr-hegyen földvárnyomokat. A hely korai életének hirnöke egy kelta ezüstpénz, amit Gál Viktor régész ásott ki az alsó vár feltárásakor. A vár jelentős középkori erődünk. Az Eperjes – Tokaj-I hegység keleti részén elterülő Hegyköz medencéjében álló, 500 méter magas sziklacsúcsra épült. Maga a község Trianon előtt a Füzéri juárás székhelye, a járás pedig Abaúj vármegye legészakibb településcsoportja volt. Füzér ma Sátolaljaújhelyi járáshoz, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik. A füzéri vár vulkanikus hegyen fekszik. A várhegy és környéke földtani, történelmi és tájképi jelentőségén túl növénytani szempontból is kiemelkedő értékeket hordoz.
A vár szinte megközelíthetetlen, oda nem vezet kocsiút. Az alsó várhoz „a nyeregből” induló szerpentinen lehet feljutni. Onnan egy sziklába vágott lépcsőn át érünk a felső vár kapujáig. A sziklalépcső mellett valaha egy sziklába vájt felvonó szolgált, aminek csúszdáján a málha a várba érkezett. A hegytető egy 40×70 méteres amorf formájú terület,…”
(Országépítő 2016/02)
„Rom állott, most kastélyszálló”
parafrázissal indul viszont egy rólunk, a Vécsecityről írott cikk:
“Egy vállalkozás, melyet széleskörű látásmód és kiemelkedő teremtőerő irányít. Nem véletlenül idézi a nemzeti Himnusz utolsó előtti strófáját a címbéli parafrázis. Cikkünk a hernádvécsei kastély sorsáról, megújulásáról, a leromlott, elhagyatott neobarokk épület felújításáról, továbbgondolásáról és újjáteremtéséről szól. Mindehhez pedig majd annyi hit és képzelőerő kellett, mint amennyi a híres sorokat megíró kezet is vezette. A kastélyokat mindig körüllengi a régmúlt szelleme, a hagyomány és az örökölt kultúra. Körültekintő újjáépítésük, hasznosításuk pedig hordozza mindezen értékek átmentését, továbbadását a jövőnek, az elkövetkezendő generációnak.”
(Mapei Krónika, 39. szám / 2013)
Ez – az előző sorok bevezető első mondatának összecsengése, a Rudolf Mihály „szimultán szereplése”, építményeink közelsége és egyedisége, egyfajta sorsközösség a romokból való újjáéledés – az ami bennünket a Vécsecityt érző Füzér tisztelőkké tesz, vagy szívünk e-vidéki magyar dobbanása, vagy a kettő közösen tulajdonképpen másodlagos, a lényeg a közelségérzés szívmelengető gazdagságának megélése mellett. Így és ezért ajánljuk vendégeinknek a Vécsecity közelkörnyékének csodás történelmi relikviái, természeti csodái közepette a füzéri vár feltétlen meglátogatásának programját is.
Kötve hiszem, hogy jobb kiindulási pont található ehhez a Vécsecitynél.
Nem véletlenül alcíme egyedülálló „útikönyvecskénknek”:
A középpontban Hernádvécse.
Jöjjenek, gyertek és tapasztalják, tapasztaljátok meg!
Takács Tibor
