Mivel meglepetést szerettem volna, ezért a szüleimet nem vontam be, csak azt a néhány főt, akikről feltételeztem, hogy tudnak titkot tartani. Ennek köszönhetően másfél óra múlva hívott édesanyám, hogy pontosan hol van Vécsecity, mert „tudod hogy apád egy óra vezetés után elalszik”. Megnyugtattam, hogy bár 225 kilométerre van Budapesttől, de egyrészt én viszem őket kocsival, másrészt majdnem végig autópálya van. A következő sopánkodást megelőzve hozzátettem, majdnem annyi, mintha Debrecenbe mennénk. És vannak lovak. Na ezt már egy kicsit orvul szúrtam be, ugyanis anyukám lófüggő. Tudom nincs ilyen szó, de ő tényleg az. Olyan mint egy nyolc éves kislány, lovas bögréi, füzete, tolla van, és feliratkozott a világ összes lovas hírlevelére. Ja, és mellesleg hétvégente a Kincsem parkban lehet megtalálni.